Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Állas küsz    

 

Teste karcsú, erősen megnyúlt, oldalról lapított, hasa és háta alig ívelt. Szája felső állású, a szájrése meredeken felfelé áll, a szájnyílás nem éri el a szem szegélyét, alsó állkapcsa megvastagodott. Pikkelyei kicsik, lazán ülnek, az oldalvonal mentén 60-68 számolható. A hátúszó 9-11, a farok alatti úszója 16-19 sugárral támaszkodik. A farok alatti úszó a hátúszó hátsó vége mögött indul, ez jó megkülönböztető bélyeg a szélhajtó küsszel szemben. Feje kicsi, pontyfélékre jellemző kiütés, dorozsma fedi nász idején. Háta kékes-feketészöld, fényes, oldalai tompább színűek, ezüstösen csillogók, hasa fehéres. A hát és farokúszó feketés árnyalatú. Hossza 20-30 cm, max 35 centiméter.

Magyarországon VÉDETT

 

Kép Amúr

Rendkívül izmos, nagytestű, torpedó alakú hal. Szája félig alsó állású, nagy szemei alacsonyan ülnek, ajkai vaskosak, bajusza nincs. Háta zöldes barna, oldala a pikkelyek fekete kontúrja miatt szürkés ezüst, hasa sárgásszürke színű. Úszói kissé vörhenyesek. A tejesek mellúszói tavasszal, a test felőli oldalukon érdes tapintásúak. A méteresre megnövő amur maximális tömegét 25-30 kg-ra becsülik, általában 4-10 kg-os példányok kerülnek a halászok hálóiba.

 

AngolnaKép

Az angolna oldalról illetve felülről lapított, alakja nyílszerű, orsó alakú, kígyószerű. A fej felülről enyhén lapított, a száj felé elkeskenyedően kúpos, a nyakrész közvetlenül kapcsolódik a törzshöz. A fej alakja szerint két típust különböztetünk meg: a hegyes fejűt, illetve a tompa fejűt. Táplálkozásban is különböznek egymástól, a hegyesfejű inkább apróállatevő, míg a tompafejű ragadozó életmódot folytat. A törzs a koponyától egyenletese kiszélesedő, hengerszerűen megnyúlt, átmenet nélkül kapcsolódik a farki részhez. Az egyetlen páros úszó, a mellúszó amely közvetlenül a kopoltyúnyílás mögött fekszik. A hátúszó és a farokalatti úszó látszólag egybenőtt, de megtalálható a kettőt elválasztó farokúszó. Az angolna úszósugarai lágyak, hiányzik az első kemény úszósugár. A farok a farokvég felé oldalról fokozatosan lapítottá válik, és átmenettel csúcsban végződik. A farokúszó külső látszatra szimmetrikus, de belső váza részaránytalan. Bőre nagyon síkos, nyálkás, testét apró, bőrbe ágyazott pikkelyek fedik. Az angolnát ha hosszabb időre kivesszük a vízből akkor sem pusztul el mivel fejlett a bőrlégzése, ami 1 kg-os halnál 12-13 celsius-fokon 1,5 köbcentiméter levegőt felvételét jelenti. Elsősorban vándorláskor hasznos számára ez a tulajdonság, hiszen a hosszú útja során szárazföldi akadályokat is le kell küzdenie.


 BagolykeszegKép

A bagolykeszeg teste magas, oldalról lapított. Feje kicsiny, de hatalmas szeme elárulja. A nevét is innen kapta, és ez alapján könnyen megkülönböztethető a laposkeszegtől. Orra jellegzetesen lekerekített, ráborul szájára. Kicsiny szája félig alsó állású. Hátúszója magas, farokúszója erősen bemetszett, alsó része valamivel hosszabb a felsőnél. Mellúszói hosszúak, a hasúszóig érnek. Farok alatti úszója rendkívül hosszú.(A laposkeszeghez hasonlóan ez alapján lehet a dévértől a legjobban megkülönböztetni.) Pikkelyei nagyobbak, mint társának, és erősen rögzültek. (Igaz erre csak pucolása közben jövünk rá) Színében ő sem túl változatos. Megelégszik a hát sötétszürke, oldalán ezüstös csillogású, hasán fehér összeállítással. Úszói szürkék, enyhén sárgás árnyalatúak. Páratlan úszói fekete szegéllyel díszítettek.

 

KépBalin

A keszegfélék családjához tartozó, ragadozó életmódot folytató hal. Teste hosszú, oldalt kissé lapított. Szája mélyen hasított. Alsó állkapcsa túlér a felsőn. Színe oldalt ólmosan ezüstös, hasán fehér. A háta zöldes vagy kékes árnyalatú. Hatalmas úszói szürkék és alul többnyire vörhenyes árnyalatúak. Ívása április elején kezdődik, de május közepéig is elhúzódhat. Ikráit a fák vízbe nyúló bolyhos gyökérzetére rakja. A balin fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje: március 1-től április 30-ig tart. Kifogható legkisebb mérete 30 cm, a horgászkezelésben levő zárt vizeken 40 cm.

 

 

Kép Bodorka

Kis termetű, legtöbbször 10-18 cm-es. Az első évben 3-5, a 2. évben 6-7, a 3. évben 8-10, a 4. évben 10-15, az 5. évben 14-16 cm nagyságú. Táplálékkal bőven ellátott vizekben nem ritkák 20-22cm-es példányok sem. este oldalról lapított, nem túl magas hátú, szája csúcsba nyíló, középállású. A has- és hátúszók első sugarai merőlegesen egy vonalba esnek, a hasvonal a has- és a farok alatti úszók között hengeres, él nincs rajta. A táplálék bő vizekben, magasabb, szélesebb hátú, ún. állóvízi változata él, szemben a „folyóvízi” nyúlánkabb egyedekkel. Szemgyűrűje pirosas (búzamag színű), innen a másik neve, a hát zöldesszürke, a has fehér, a páros úszók enyhén vörhenyesek, a páratlanok szürkés vörösek.

 

Kép Fehér busa

A teste oldalról erősen lapított, közepes testmagasságú. A szájszögletből húzott vízszintes vonal áthalad a szemen. A külső megjelenése rendkívül jellegzetes, nagytestű, feje testéhez képest nagy, de a pettyes busáénál kisebb, szemei az állcsúcs vonala alatt helyezkednek el. Szája felső állású, úszói jól fejlettek, farokúszója mélyen bemetszett. Háta szürke, esetleg zöldes árnyalatú. Oldalai és hasi része ezüstös csillogású.

 

Kép Compó

compót külföldön ízletes húsa miatt többre becsülik, mint nálunk. Tenyésztésükre a pontyos tógazdaságokban járulékos halként nagyobb gondot fordítanak, mint hazánkban. A mi vizeinkben inkább csak az iszapos fenekű, vízi növényzettel dúsan belepett, az elmocsarasodás felé haladó kisebb-nagyobb tavakban található. A compó zömök testalkatú s igen nyálkás hal.Szájszögletében egy-egy bajuszszál van. Igen szívós, kis oxigénigényű hal. Zömök, hengeres testű hal. Háta sötétzöld, oldalai zöldes aranysárgák. Teste, amelyet szokatlanul apró pikkelyek borítanak, igen nyálkás. Májustól július végéig ívik. Ugyanolyan jellegű vizeken található, mint a kárász. Életmódja is hasonló. Tápláléka álcákból, férgekből és növényi anyagokból áll.

 

Kép Csuka

Teste hosszúkás, oldalt kissé lapított. Feje lapos, kacsacsőrre emlékeztető. Szája hatalmasra tátható és tele van tűéles fogakkal. Az alsó állkapcsa kissé túlér a felsőn, kampós végű, nagy kapófogak helyezkednek el benne. Ezek ha kitörnek, újra nőnek. Testét apró pikkelyek borítják. A vizek eltérő jellege, valamint a táplálék bősége jelentősen hat a test arányaira. A farokrész rövid, és jókora farokúszóval végződik. A három páratlan úszó elhelyezkedése teszi lehetővé, hogy a csuka a táplálékát egyetlen gyors ugrással kaphassa el. Színe a környezethez alkalmazkodik. Alapszíne a zöld, ami a hátán a legsötétebb, oldalán zöldes-aranysárgás és márványozott. Hasa fehéres, úszói is tarkák.

 

Kép

Dévér

Teste lapos és igen magas. A testhossza alig több, mint 2,5-szerese a magasságának. Színe a hátán zöldesszürke, oldala csillogóan ezüstös, az idősebb példányokon sárgás árnyalattal. Hasa fehér. Úszói palaszürkék. Parányi feje van. A szája - a pontyéhoz hasonlóan harmonikaszerűen előre nyújtható, félig alsó állású. Ívása májusra, június első felére esik. Az ívás időszakában a hímek testén apró nászkiütések mutatkoznak, az ikrásokén pedig vöröses foltok.
Horogra rendszerint a 10-30 dkg-osak akadnak, de nálunk sem ritka a kilón jóval felüli példány. A hazánktól északra eső országokban gyakran fognak többkilós példányokat is. A dévér valamennyi nagyobb vizünkben őshonos. A folyókban, tavakban, holtágakban egyaránt megtalálható. Különösen kedveli a lassú folyású, mély vizeket, a nagyobb, mély vizű tavakat. Előszeretettel tartózkodik az erőművek alatti kavargó vizekben. Nagy csapatokban jár a víz mélyén, ahol lárvák, álcák után túrja az iszapos feneket. A nyári hónapokban a sekélyebb part menti részeket, a nádszéleket is felkeresi. Ilyenkor a süllőtartásokon a víz magasabb rétegeiben is megtalálható.

 

Kép  

 Ezüst kárász

Teste zömök, oldalról lapított, a feje viszonylag kicsi, de a kopoltyúfedők táján vaskos. Orra a szem átmérőjénél hosszabb, kevésbé lekerekített, mint a széles kárászé, a szája kicsi és csúcsba nyíló. Hátúszója a hasúszókkal körülbelül egy vonalban kezdődik, benne 14-19 elágazó sugár van, és a széle egyenesen levágott vagy kissé homorú. Az elején lévő csonttüske hátsó oldala durván fogazott, fogainak száma 10-15. Farkalatti úszójának csonttüskéje szintén fogazott, mögötte 5-6 osztott sugár sorakozik. Oldalvonalán 28-33 pikkely számlálható. A pikkelyek színe általában ezüstös, de a tőzeges vizekben élőké aranysárga is lehet. Testhossza 20-25 cm, de 40 centinél nagyobb is lehet